2011. november 15., kedd

Tizedik óra

     Már említettem milyen jó érzés a sminkestáskámmal  kézben kimenni az utcára. Igen, sminkes vagyok. (illetve még csak leszek, de akik meglátnak, ezt nem tudják). Óra előtt beugrani a Costa Caféba egy kávéért, és beülni a terembe. Már 10 hete járok a tanfolyamra. Sikerült megismerni a többieket. nagyon jó közösség alakult ki. Segítünk egymásnak, amiben tudunk. Annyira más mint egy másfajta iskolába járni, hiszen mindenkit ugyanaz érdekel, célirányosan választottuk ezt a képzést.

     Az óráról pedig. Gondolkoztatok már azon hogyan lehet, hogy valaki mikor becsukja a szemét annyira gyönyörű a sminkje, mikor kinyitja pedig nem látszik? Azért, mert a szűk szemfestés technikáját használja. Még soha nem készítettem ilyen sminket előtte. Számomra  nem is volt a legegyszerűbb feladat, még nagyobb odafigyelést igényelt.



     Utána pedig képanyag alapján kellett elkészítenünk egy sminket. Közben az oktatónk figyelt, és segített. Hiszen azt a sminket a modellünkhöz kell igazítani. ( az én modellem persze tökéletes alany mindenhez).

     Óráról órára jobban érzem, hogy ez az a szakma, amit szeretnék csinálni. Ezért a szabadidőmben is sokat gyakorlom/gyakoroltam.

2 megjegyzés:

  1. Valahogy én sem részesítettem előtérbe ezt a technikát, pedig igazán varázslatos és egyedi :)

    VálaszTörlés
  2. Én már teljesen megbarátkoztam vele. Nagyon különleges sminkeket lehet varázsolni :)

    VálaszTörlés